A Napokban találkoztam a kedvenc cigányommal.

2012.11.11 06:41

A Napokban találkoztam a kedvenc cigányommal. Régóta ismerem a kisöreget. Évekkel ezelőtt dolgoztam vele az építőiparban. Ő olyan igazi kubikos cigány Szabolcs megyéből. Vékony dongájú, de szívós, szikár ember. Szemében folyamatosan ott csillog a kis huncutság miszerint "teszek a világra, élni jó" Ott állt a sarkon, s már messziről mosolygott.
- szia Sanyi bátyám, mi van veled - szólítom meg
- Ejj ... öcsém, nincs munka nem vesznek fel sehová dolgozni- mondja az öreg
Az idén nyáron még láttam, dolgozott az öreg egy kertészeti vállalkozásnál kemény földmunkát végzett.
- hát te már nyugdíjas vagy bátya, minek akarsz már annyit dolgozni? - kérdezem
- Ejj ... öcsém nem bírok én otthon ülni- válaszol
- Hány éves is vagy bátya? - kérdezem tovább
- Hát öcsém az idén töltöttem be a 70-et.
Döbbenet a részemről, mert az öreg alig néz ki 50-nek, 70-n éves, és m unkát kers, mert nem bír megülni otthon.
- Család menyi van bátya?
- Van 4 fiam, 4 lányom, 26 unokám 4 dédunokám öcsém- sorolja az öreg.
Az öreg nem depressziós, az öreg szarik a politikára, az öreg szemében ott a huncut boldogság csillogása.
- irigyellek Sanyi bátyám. Adjon neked az Isten még sok, sok boldog esztendőt.
Azt mondják a cigányokat meg kell tanítani dolgozni, hát előttem a kép ... hogy ha az ilyen taknyos Vona Gáborokat beállítanánk egy gödörbe az öreg mellé csákánnyal, lapáttal, ásóval a kezükben, ... nos kíváncsi lennék az öreg hány kört verne rájuk a munkában. Mennyi idő alatt , hagynák el még a pöcsüket is ezek a puhány taknyosok, akik életükben nem dolgoztak, csak a pofájuk nagy!

Isten áldja Sanyi bátyámat.

Sz. Radics Béla